Az egész egy éhes finn legénnyel kezdődött…
Az 1930-as években történt, hogy Lauri Rapala, egy halász családból származó favágó kis csónakjában ült a Päijänne tavon. Míg zsákmányára várt, az áttetsző vízben a halak különleges világát figyelte. Észrevette, hogy a rablóhalak hogyan rejtőzködnek el búvóhelyeiken és miként támadnak lesből a sebesült, lassan mozgó kishalakra, amelyek számukra könnyebb zsákmánynak bizonyultak. Ez a felfedezés adott ötletet Laurinak, aki 1936-ban fenyőkéregből készítette el első csaliját. Munkájához csak egy hétköznapi cipészkést és néhány csiszolópapírt használt, a termék felületét sztaniolpapírral vonta be. A legenda szerint új csalijával olykor akár napi három mázsa hal kifogására is képes volt…
A mester nem csinált titkot találmányából, a csodacsalinak így hamarosan messze földön híre ment. A többi pedig, ahogy azt mondani szokták, már történelem…
Lauri egyre több csalit faragott halászkunyhójában. Egyetlen modellt készített, melyek sebesült kishalra emlékeztető mozgását egytől egyig a vízben próbálta ki, a szigorú tesztelésre később is különös figyelmet fordított. Néhány évvel később a családja is bekapcsolódott a termelésbe: a csalik nagy részét bérmunkások faragták ugyan, de a végső munkálatok továbbra is a családi műhelyben folytak.
Lauri az ötvenes évek közepén többször is az Egyesült Államokba utazott, és több nagyvárosban bemutatót tartott találmányáról. Egy minnesotai horgászbolt tulajdonosa fantáziát látott az üzletben, és barátjával céget alapított az észak-amerikai forgalmazásra. A céget Normark (=északi föld) névre keresztelték. A helyi finn kolónia révén a termék hamar széles körű ismertségre tett szert, tengerentúli hírnevét mégis egy véletlen egybeesésnek köszönheti: 1962. augusztus 17-én jelent meg a cég első hirdetése a LIFE magazinban – ugyanazon a napon, melyen Marylin Monroe halála miatt a lap a színésznő címlap fotójával jelent meg… és amely emiatt soha nem látott példányszámban kelt el.
Az amerikai piac meghódítása után a fejlődés megállíthatatlan volt. A 80-as, 90-es évektől kezdődően újabb és újabb Rapala modellek jelentek meg, majd felvásárlásai révén a csoport márkaportfoliója kibővült, és termelőkapacitása jelentősen megnőtt. Az eredeti csalik mellett zsinórok, horgok, etetőanyagok és kiegészítők, a kézezerhúszas évektől pedig a saját orsók és botok is megjelentek a választékban, ezzel a csoport portfoliója teljessé vált. Ma, a világ vezető csaligyártójaként, a Rapala VMC csoport elkötelezett a minőség és az innováció iránt, pont úgy, ahogy azt Lauri Rapala egykor megálmodta, és ahogyan azt az új generáció megvalósította.